Leggyakrabban gépjárművek hűtőrendszere kapcsán találkozunk a fagyálló folyadékkal. A motorban keletkezett felesleges hőmennyiséget jellemzően valamilyen folyadékkal működő hűtőrendszer segítségével szállítjuk el, méghozzá nem is keveset, a felhasznált energiának csupán 30-40%-a hasznosul mozgási energiaként. A tiszta vízzel járnánk a legjobban hő szállítási szempontból, mivel ennek a legnagyobb a hőkapacitása. Van azonban egy igen komoly hátránya, mégpedig hogy 0 °C alatt megfagy, és ezzel visszafordíthatatlan károkat okoz a hűtőben. A leggyakrabban valamilyen glikol bázisú fagyállóval találkozhatunk a piacon. A hűtő védelme érdekében korróziós inhibitorokkal keverve hozzák forgalomba, ez jelenti a döntő különbséget a termékek között. Számos szabvány létezik a fagyálló folyadékokra, ezek igen sok paramétert szabályoznak.
A lakosság elsősorban fagyállóként, téli szélvédőmosó folyadékként kerül vele kapcsolatba. Világszerte az előállított mennyiség kb. kétharmadát a vegyipar használja fel a poliésztergyártás köztes termékeként poliészterszálak, filmek, palackok gyártására, és kb. egynegyedét fagyállóként motorok hűtőfolyadékához. Nagy mennyiség fogy a repülőgépek és kifutópályák jégtelenítésére is. A nyugat-európai minta ettől kissé eltér, kb. a felét használják poliésztergyártására és egynegyedét hűtőfolyadékként. Etilén-glikollal jégtelenítik a futópályákat is (ami a nagy helyi környezeti koncentrációk egyik fő forrása), de ragasztók, cellulózfilmek lágyításához, glikoborátok formájában elektrolit kondenzátorokhoz, dinitrátként robbanóanyagokhoz, különböző hőcserélő rendszerekhez, tinták nedvesítőszereként, festékekben fagyállóként és nedvesítőszerként, valamint zselésedést csökkentő anyagként egyaránt elterjedt.
Etilén-glikolt számos az autók működtetéséhez és karbantartásához használt termék tartalmaz. A régebbi autóipari fékfolyadékok akár 85%-os koncentrációban, a jelenleg használtak már kevesebb, mint 0,1%-ban, míg a fagyálló folyadékok általában 50%-ban tartalmaznak etilén-glikolt. A télen használt szélvédőmosó folyadékokban is megtalálható, legfeljebb 14 tömeg%-ban. Előfordulhat az autófényező- és -polírozó anyagokban is, de csak legfeljebb 3 tömeg%-ban. További vizsgálatok 1,1-1,4% etilén glikolt mutattak ki négyféle, a háztartásban gyakran használt padlófényezőben, ill. 3,5%-ig terjedő koncentrációban talált az US EPA etilén-glikolt padlófényesítőben és -polírozóban. Etilén-glikolt használnak a fagyás–olvadás stabilizálására latex festékekben vagy lassan párolgó oldószerként is. Becslések szerint az USA-ban 1992-ben használt belső bevonatok mintegy 85%-a latex festék, ugyanakkor 23,3-25,8 mg/g (2,3-2,6 tömeg%) etilén glikol tartalmat mértek négy közepes árkategóriájú festéknél. Tizenegy kanadai festék- és bevonatkészítő gyár jelentette be, hogy termékei tartalmazhatnak etilén-glikolt 5 tömeg%-ig. Egyéb fogyasztói termékekben is előfordulhat etilén-glikol, beleértve a csempe- és kádtisztító szereket (3 tömeg%), cementadalékokat (2,2 tömeg%).
Az etilén glikol a májban és a vesében bomlik le, az etil-alkohol lebontásában is kulcsszerepet játszó alkohol-dehidrogenáz enzim közreműködésével. A köztes bomlástermékek (aldehid-, glikolát-, laktát- és oxalát-vegyületek) toxikusak és nagymértékben károsítják a tüdőt, a szívet és a vesét. Számos dokumentált etilén-glikol-mérgezéses esetben a halálozás oka veseelégtelenség volt, ami a boncolás során is egyértelműen igazolódott. A mérgezés szisztematikus jelei a bevitelt követően általában három lépcsőben jelentkeznek, kezdve a központi idegrendszerre gyakorolt hatással és anyagcserezavarral, folytatódva a szívre és tüdőre gyakorolt hatással, végezetül pedig a vesetoxicitással. A közvetlen központi idegrendszerre gyakorolt hatása mellett idegrendszeri hatások (elmosódott beszéd, arcidegbénulás, motoros készségek elvesztése miatt kétoldalú látóideg-sorvadás, látásromlás jelentkezhet hetekkel a mérgezést követően is). Emellett az etilén-glikol helyi irritáló hatású a bélben, fájdalmat és másodsorban vérzést okoz a gyomorban.
A repülőgépek és kifutópályák jégtelenítésére használt etilén glikol-okozza a legjelentősebb szennyezést. A legnagyobb koncentrációt eddig a repterek lefolyóvizében mérték, ami elérte a 19 000 mg/l-t is. A légkörbe kerülő etilén-glikol a hidoxil-gyökökkel reakcióba lépve bomlik le. A vegyület alig, vagy egyáltalán nem kötődik a talajrészecskékhez, a talajban könnyen elmozdul. Gyors bomlásról számoltak be a felszíni vizekben (kevésbé a sós, mint az édesvízben), a talajvízben és a talajban, ahol több mikroszervezet is képes az etilén glikolt szénforrásként hasznosítani. Az etilén-glikol a vízi élőlényekre kismértékben toxikus. Ennek ellenére laboratóriumi vizsgálatok olyan patakok vízi élőlényeinél, amelyekbe repterek lefolyóvizét vezetik, toxikus hatásokat és pusztulást észleltek. Helyszíni vizsgálatok egy repülőtéren toxikus tüneteket észleltek, amelyek etilén glikol mérgezésre utaltak (oxalát kristályok), valamint halpusztulást és csökkenő biodiverziást figyeltek meg.
Az elmúlt időszakban a fenntarthatóság és a körforgásos gazdaság szele kezdi megérinteni a hőközlő folyadékok piacát is. Ez két dologban is megtestesül: a fenntartható forrású közvetítőközegek iránti igény megjelenése, és az elhasznált közegek regenerálásának, mint folyamatnak a kifejlesztése. A növényi eredetű glikol alapú közvetítőközegek – jelenleg leginkább propilén-glikol – az alapanyaguk újbóli abszorpciós hatásának köszönhetően, körforgásos rendszerben tartják a felhasználás során kibocsátott szén-dioxidot és egyéb üvegházhatású gázokat.
Ezzel szemben a szénhidrogénekből készülő glikolok alapanyag- kitermelése, majd az elhasználódott közvetítőközeg megsemmisítése során több millió éve elzárt szén-dioxid szabadul fel. A mostanában éledező körforgásos gazdaság egyik alappillére a lehetőségek szerinti legnagyobb mértékű regenerálás, és az ezt követő újbóli felhasználás. Ez már a glikolos közvetítőközegek (etilén- vagy propilén-glikol) területén is lehetséges, ezzel jelentősen csökkentve az e célból történő fosszilis energiahordozók kitermelését, ráadásul így mérsékelve a további CO 2 kibocsátást.
Az etilén-glikol bejelentett veszélyes anyag Magyarországon. Jellemző tulajdonságai szerint bőrön át is felszívódó, ingerlő anyag, veszélyesség szerint az I. kategóriába sorolt, tehát helyileg irritáló anyag. Az etilén-glikolra az EU 2000/39/EK irányelve munkaegészségügyi határértéket határozott meg.
Propilén-glikol
Nagy tisztaságú, technikai / USP minőségű fagyálló, oldószerként és nedvesítőszerként a propilén-glikolt többek között kozmetikumokban és fagyálló folyadékként is alkalmazzák.
A propilén.glikol veszélytelennek számít.
Specifikáció:
Fagyáspont: -58 C°
Forráspont: 184-189 C°
Sűrűség: 1,075 g/cm3
Viszkozitás: 45 mPa.s
A hígítással nem egyenesen arányos a fagyáspont.
Az 1 rész víz és 1 rész propilén-glikolnak -30 °C alatt van a fagyáspontja.
99%-os oldat fagyáspontja: -58°C
Etilén-glikol
Nagy tisztaságú, technikai fagyálló folyadék amit épületgépészetben, hővisszanyerős rendszerekben és gépjárművek hűtőközegeként is alkalmaznak.
Specifikáció:
Fagyáspont: -70 C°
Forráspont: 197,3 C°
Sűrűség: 1,1132 g/cm3
Viszkozitás: 16,1 mPa.s
A hígítással nem egyenesen arányos a fagyáspont.
Az 1 rész víz és 1 rész etilénglikolnak -37 °C a fagyáspontja.
| Hígitási táblázat | ||
| Fagyáspont °C | Propilén-glikol | Etilén-glikol |
| -10 | 26% | 22% |
| -15 | 34% | 29% |
| -20 | 40% | 36% |
| -25 | 46% | 41% |
| -30 | 50% | 45% |
| Kiszerelések | |
| Egység | Típus |
| 20-25 L | kanna |
| 200 L | hordó |
| 600 L | IBC tartály |
| 1000 L | IBC tartály |
Ajánlatkérés
